Így kezdődött Lágymányos

Desktop
(forrás: Fortepan)
(forrás: Fortepan)

Már a neve is jelzi, hogy vizenyős, lágy talajra épült a városrész, tulajdonképpen a Duna árterületének feltöltésével jöhetett létre. A főváros egyik legmodernebb, legkedveltebb része volt, most pedig az ország legdrágább lakótelepi lakásai vannak itt. 

Lágymányoson mérnökök által tervezőasztalon, vonalzóval húzott utcák épültek - ám a hely adottságaiból következik, hogy itt sem minden úgy alakult, ahogy azt előre kigondolták. A későbbi Petőfi hídtól például nyílegyenes út vezetett volna a Kelenföldi pályaudvarhoz, de hát a két pont közé ipari létesítmények, s még mezőgazdasági területek is beékelődtek. A Magyarádi út, a Baranyai utca magasabban feküdt, mint a környezete. A mai Baranyai utca – Baranyai tér – Szerémi út közötti részen viszont egy mélyebb medence helyezkedett el, ahol tehenek legeltek.

Egészen addig, míg el nem kezdődött a nagy építkezési hullám. A Baranyai úton (akkor még nem utcának hívták) az egyik oldalon öt-hat emeletes szocreál házak nőttek ki a semmiből az 1950-es évek közepén - a másik oldalon viszont még szántottak, vetettek. 1956 harcai után a már álló házakban a még üres lakásokat önkényesen foglalták el, sokan utána maradhattak is bennük.

A Baranyai téren fekvő négy épületnél próbálták ki először az országban az előre gyártott elemekből való építkezést. Ez még nem volt az igazi, szovjet mintájú panelkorszak, a födémeket helyben gyártották és a színezés is helyben történt.

A területen korábban állt néhány épület, például a templom, a szimmetrikusan elhelyezkedő két lakóépületével, és néhány bérház is. Az Erőmű utcában, a Budafoki úton és a Fehérvári úton fekvőket a Lágymányosi lakótelep tervezői ügyesen integrálták az új utcahálózatba.

A mostani Alle bevásárlóközponttal szemben már a második világháború előtt megvoltak a társasházak, amelyek a kor legmodernebbjeinek számítottak. A lakótelep "állami" része mellett az 1960-as évek közepén kezdtek hozzá a "szövetkezeti” tagjának építéséhez. Ez egy kisebb részén átnyúlt a Baranyai útra is. Ahol ma háromszor három lépcsőház áll, ott egykor egy eléggé mély gödrös terület terpeszkedett el, jegenyefákkal és hosszú, munkásoknak épített felvonulási épülettel. De volt ilyen ideiglenes munkásszállás a Baranyai út és a Bölcső utca sarkán is, ahol ma kis park van a két táncoló lánykát ábrázoló szoborral.

Az úgynevezett állami részen "csak úgy" adta a népköztársaság a lakásokat, míg a szövetkezeti épületeknél komoly pénzt is kellett fizetni, de emellett hosszúlejáratú hitelt is biztosítottak. Mindenesetre nagyon nehéz volt lakáshoz jutni - ezért is épültek, egy időben, rohamtempóban a nagy lakótelepek. Persze az a mai napig nagy kérdés, hogy tényleg nyolc-tíz vagy még több emeletes házakat érdemes-e építeni vagy jobban tájolt kisebbeket.

Mindenesetre Lágymányoson az összes szövetkezeti ház egyforma színű lett, a földszinti homlokzat fekete, a többi rész meg drapp-fehér. Ugyanakkor az állami telepen az 1960-as évek legelején nagyon szép színezést alkalmaztak. A Baranyai út – Szerémi sor – Schönherz Zoltán utcai tömbben citromsárga, indián vörös, rózsaszín és szürkéskék felületek harmonizáltak a zöldes árnyalatú erkélyüvegekkel. Sajnos a Baranyai úton a későbbi tatarozáskor az eredeti színezést - hiába kérte néhány lakó - nem állították teljes mértékben vissza.

 

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?