100 éves fegyver és „ember”gyár

Desktop

Amikor az ember kezébe veszi a Budapest 100 programfüzetét legelőször is izgatott lesz. Számol. Hova tud bejutni. Odaér-e a kinézett programra. Időben regisztrált-e? Aztán ha minden összejött. Elindul. A nap végén élményekkel megtelve hazaér. Pár nap múlva rájön, mint én is, hogy volt valami összefüggés a meglátogatott épületek közt.

Soroksári úti volt Fegyvergyárba vezetett. A régi nagyműhely ünnepelte 100. születésnapját. Kívülről a homlokzaton nyoma sincs az idő vasfogának. Belülről azonban modern korunk emberi hagyagságának azonban nagyon is. Itt felejtett autógumik, bevásárló kocsik, orra buktató vaspeckek árulkodnak a megszűnt nagykereskedői közelmúltról.

A valaha méltán híres vas-betonszerkezetes épület elhagyott szintjein kóborolva nehezen tudjuk elképzelni, hogy itt világhíres fegyvereket gyártottak.  Az I. Világháborút megelőző időszakban 4-4,5 ezer embernek adott kenyeret az 1889-ben megnyitott  Fegyver- Gépgyár Részvénytársaság.  Túlélt több csődöt, fegyvergyártási embargót, államosítást, privatizációt, majd a munkások távozását. Ma üresen áll, várja az újabb „feltámadást”. Falai közt már fegyvert, gázkészüléket, motort, háztartási gépeket nem fognak szorgos emberi kezek készíteni. Ki tudja mi lesz vele? Szomorúan, üresen, koszosan várta a „születésnapi zsúrra” érkező „vendégeket”. Nem tudott mást, csak az építészetileg érdekes vázát megmutatni nekik. Mi, akik ott voltunk „vele” értékeltük igyekezetét, hangos fényképezőgép kattintással köszöntöttük az ünnepeltet.

A fegyverhez ember is kell, méghozzá katona, aki használja. Többen a Soroksári útról egyenesen az Újbudai Petőfi-laktanya felé vettük utunkat. 

Egész más világ. Szépen felújított parkkal várta látogatóit szüleink, nagyszüleink által „ember gyárnak” nevezett laktanya. Talán, még Önt is azzal riogatták szülei, hogy „a katonaság majd embert farag belőled fiam!” Azt hiszem az idei program sztárja címet a laktanya, kaphatta. Délután kettőig majd félezer látogató fordult meg az ódon falak közt. Aki időben érkezett, és nem késte le a Mária Terézia terembeli előadást az, betekintést kaphatott az épület történelmébe.

Sokan ezt lekésték, és egyenesen a gyakorlótéren találták magukat. Innen indult az ember próbáló majd két órás séta. Központi épület, fogda, tornaterem, varroda, cipészműhely és a körlet. A gyerekek legjobban a varrodát élvezték. Nem véletlen. Boldogan szorították apró kezeikben az ajándékba kapott kincseke, a terepszínű sapkát és a kitűzőket, sapkadíszeket. Nem tudom hány apukának okozott mára megszépült emléket a fogda és a kipárnázott „buli szoba” megtekintése. Vezetőnk elmondta, hogy a tényleges katonai szolgálat eltörlése után az utolsó katona innen a fogdából hagyta el a laktanyát. Az ünnepély azonban nem neki szólt, más leszerelő katona kapta meg a kitüntető utolsó katona címét.

Isten éltesse a születésnapos épületeket. Jövőre újabbak töltik be ezt a szép kort. Válogasson, látogasson akkor is kedve szerint.

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?

Hirdess nálunk!

Szeretnéd, ha a kerület lakói tudnának szolgáltatásaidról, termékeidről, boltodról, vendéglátó-helyedről? Hirdess nálunk! Meglásd, egyáltalán nem drága – és megéri. A részletekért kattints ide!

Legyél a szerzőnk!

Rendszeresen írnál a környéked eseményeiről, boltjairól, kocsmáiról, kulturális programjairól, utcáiról és játszótereiről? Ne habozz, vedd föl velünk a kapcsolatot!

Partnerek