A Frank-hegyi turistaház igaz története

Oszd meg másokkal!

Desktop
Készül a Frank-hegyi turistaház (forrás: Kertész Z István gyűjteménye)
Készül a Frank-hegyi turistaház (forrás: Kertész Z István gyűjteménye)

A nagyszénási, a kevély-nyergi és a frank-hegyi turistaház is munkás-menedékházként épült. A városi legenda, miszerint a turistáskodó munkások megfelelő utak hiányában a hátukon hordtak fel minden egyes téglát, berendezési tárgyat, bizony igaz. 

A Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE), az egyik legnagyobb hazai turisztikai szervezet már az 1920-as évek elején elhatározta, hogy menedékházat épít valahol, nem messze a fővárostól. A sok helykeresést és utánajárást követően 1923-ban indult meg a Kevély-nyeregben a menedékház építése. A TTE vezetősége elvárta, hogy minden tagja, aki csak képes, anyagilag és kétkezi munkával is ezt a törekvést támogassa.

Azonban a TTE budai vagy másik nevén II. kerületi osztálya inkább egy kisebb, de önálló turistahajlékot kívánt létesíteni, szembefordulva az egyesület korabeli központi vezetésével. Az elhatározást tettek követték, és csakhamar elkezdődhetett, a hol Kakukk-hegynek, hol Frank-hegynek nevezett helyen a menedékház építése. A lovas csendőrök - megneszelve, hogy itt munkásturisták serénykednek - sokszor ellátogattak ide, nem éppen barátságból. A két világháború közti időszakban minden baloldali személyt és szervezetet hátráltattak működésében a hatóságok vagy éppenséggel kifejezetten üldözték őket.. 

A Frank-hegyi turistaház átadására 1930 szeptemberében került sor. Az épület akkor még csak két szobából állt. Sem víz-, sem villanyvezeték nem épült ki, világításra petróleumlámpát használtak. A TTE vezetősége – mérgében, hogy a budaiak külön házat építettek – jó ideig nem ismerte el menedékháznak csak turista-üdülőnek. De hiába az akadékoskodás, egyre több kiránduló látogatta az új házat. Barátságos falai között sokan pihentek meg a közeli budai kirándulásuk alkalmával. Az épületben nem létesült sok szálláshely, de napközben, főleg vasárnaponként nagy volt a nyüzsgés. Az egyik legaktívabb természetbarát: Gyarmos Gyula is megörökítette a menedékház hőskorát.

A  nagyszénási kivételével minden menedékházat kifosztottak és félig-meddig leromboltak a második világháborúban, így a Frank-hegyit is. De a Természetbarátok összefogtak és 1946-47-re már újból üzembe helyezték ezt a házat is.

A Természetbarátok Turista Egyesülete II. kerületi osztálya 1947. június elsején több, mint száz gyermeket látott vendégül. A szervezet tagságából az asszonyok már az előző nap felhordták az élelmiszert, és sütöttek-főztek a másnapi gyermekfogadásra. Volt vajasbuci, kompót, cseresznyéslepény, zöldborsóleves, cukorka és tejeskávé is. A legkülönbözőbb programok tették széppé és játékossá ezt a napot: a lepényevő verseny, a kötélhúzás,a  cseréptörés mellett, a parányi színpadon énekeltek, táncoltak és játszottak a kicsik. A legkisebb gyerek 15 hónapos volt, a legnagyobb 13 éves. A nap főszervezője Schneller Zsuzsa volt, maradjon fenn a neve az utókornak.

A turistaházakat azonban 1949-ben központosították és  megalakították a Turistaházakat Kezelő Nemzeti Vállalatot. Bár az egyesületi életnek ez nem kedvezett, a turistaházak állagának jót tett. Egységesítették az egész országban a szolgáltatásokat és az árakat, sőt egyetlen helyen lelehetett lefoglalni mindenhová a szállást, biztosítani az étkezést. A Frank-hegyen megszüntették a szállást és „csak” túra közbeni pihenőhellyé minősítették át. A jó konyhája viszont megmaradt, látogatták is rendesen a turisták.

Időközben a II. kerületi híres természetbarát és turistaszakíró, Kolacskovszky Lajos meghalt, s az ő nevét vette fel a létesítmény. Az 1960-as évek elején a villanyt, majd a vizet is bevezették. A többször nevet változtató állami turistaház vállalatot 1975-ben  megszüntették és többnyire vendéglátóegységeknek adták át az épületeket. A Frank-hegyi ház annyira lepusztult, hogy csak néhány fal maradt meg belőle.

A Honvéd Auróra Sport Egyesület (HASE) 1982-ben gondolt egy nagyot és állami segítséggel valamint sok-sok társadalmi munkával újjáépítette a Frankhegyi turistaházat. Az emeletesre bővített és 12-15  szálláshellyel is rendelkező ház konyhája ismét kitűnően működött és mérsékelt árú ételekkel várta a kirándulókat, de nem érkeztek sokan. Az egyesület egy idő múlva, már az 1990 utáni új rendszerben képtelen volt fenntartani az épületet és kényszerből magánkézbe adta azt, azzal a kikötéssel, hogy a fedett éttermi részben is jelöljenek ki néhány asztalt, ahol az otthonról hozott ételüket is megehetik a turisták. Ezt a kitételt nem tartották be az új kezelők, illetve tulajdonosok, hiszen ez a konyha konkurenciája lett volna. Később, nem hogy az étteremben, de a kertben sem tűrték meg a nem helyben vásárolt ételek és italok fogyasztását.

Sajnálatos, hogy a Budai-hegyekben és a pilisi hegyvidéken egyedüliként megmaradt turistaház-épület sem működik teljesen eredeti funkciója szerint.

A turistaház most Forest Sauna néven szaunázó-helynek is otthont ad, ahol a hirdetések szerint többek közt legénybúcsúkat tartanak. 

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?

Hirdess nálunk!

Szeretnéd, ha a kerület lakói tudnának szolgáltatásaidról, termékeidről, boltodról, vendéglátó-helyedről? Hirdess nálunk! Meglásd, egyáltalán nem drága – és megéri. A részletekért kattints ide!

Legyél a szerzőnk!

Rendszeresen írnál a környéked eseményeiről, boltjairól, kocsmáiról, kulturális programjairól, utcáiról és játszótereiről? Ne habozz, vedd föl velünk a kapcsolatot!

Partnerek