Matematika a népzenében

Oszd meg másokkal!

Desktop

Sipos Mihály népzenész a Muzsikás Együttesben végzett sokrétű tevékenységéért, a magyar népzene hazai és külföldi terjesztéséért, eddigi életműve elismeréseként 2013.-ban a kerület napján vehette át a Díszpolgári oklevelet.

 

- A Muzsikás Együttest sokan ismerik, szeretik. Önről keveset tudunk. Segítene?

 

- Éneklő, zeneszerető családból származom. A Kodály Zoltán által alapított Lorántffy Ének-zenei iskolába jártam, ahol heti hét énekóra, néptánc, két karének, egy zenekari foglakozás volt hetente. Persze mindenki tanult egy főhangszert – én hegedült - és mellékhangszert is, mint a furulya. Még a szünetekben is állandóan énekeltünk, ritmusokat tapsoltunk, táncoltunk. Eljöttek sokan megnézni iskolánkat, köztük Casals és Menuhin. Még muzsikáltak is nekünk.

 

- A népzene szépsége „csábította” el a komoly zenétől?

 

- A klasszikus zene nagy része népzenén alapszik. Az meg éppen a Muzsikás együttesnek is köszönhető, hogy ma már szépen megférnek egy színpadon is. Sokfelé koncerteztünk a világban klasszikus zenészekkel Párizstól, Londontól Ausztráliáig, Japántól Amerikáig. Szeretettel emlékszem például arra, amikor New Yorkban a híres Carnegi Hall-ban Schiff Andrással és Petrás Máriával adhattunk közös koncertet.

 

- A Muzsikás Együttes neve egybeforrt a táncház mozgalommal.

 

- 1973. őszén alapítottuk meg az együttest, és akkor hoztuk létre a Muzsikás Klubot is. Az itt megvalósított klubszerű tánctanítás, énektanulás igen fontos szerepet játszott a mára hungarikummá vált táncház mozgalom formálódásában. A régi FMH falai sokat tudnának erről mesélni. Az új épületben ma is heti rendszerességgel tartunk gyermek-táncházat az óvodás korúaknak. De eljárunk iskolákba, gimnáziumokba is koncertezni.

 

- Ezek az iskolai rendhagyó énekórák?

 

- Igen. 2005 óta évente ellátogatunk úgy ötven- hatvan iskolába. Egy tanóra keretében a diákok a magyar népzenével, ismert és különös hangszerekkel ismerkednek meg, és természetesen közösen énekelünk is. Nagyon fontosak ezek az alkalmak, mert itt a saját hagyományainkról, annak igen értékes részéről esik szó. Ráadásul élvezetes előadás keretében. Munkánkat a legnagyobb hazai olajipari cég támogatja, így mindez ingyenes az egész országban valamennyi iskola számára.

 

- A zenéből, főleg a népzenéből azért régen sem lehetett megélni. Mivel foglalkozott mellette?

 

- A szegedi József Attila Tudomány Egyetem matematikus szakán diplomáztam 1972-ben.

(Szakdolgozatát a népdalok számítógépes elemzésének lehetőségeiről írta) Az MTA Pszichológiai Intézetének voltam a matematikusa. A tudomány korrekt használata máig a szívügyem.

 

- Mit jelent Önnek a díszpolgárság és Újbuda?

 

- Először is a meghatódottságot. Eszembe jutott nagyapám, Nagykőrösről, aki a példaképem, aki a szívén viselte városának zenei és kulturális életét. Nekem Újbuda az otthonomat jelenti, és jelenti a koncertezést, az iskolai előadásokat, a kiállítási megnyitókat, a Szkénét, a klubokat, az FMH-t, a „Pro Cultura Újbuda” díjat is egyben. És jelenti a változatos kerületünk sok-sok színes élhető részletét a piacoktól a hegyekig-völgyekig, a szobroktól a hangulatos sörözőkig. 

 

- A Muzsikás együttessel koncertezett a világ legjelentősebb koncerttermeiben, Kossuth- és Liszt-díj, Prima Primissima díj, Womex-díj, - hogy csak párat említsek az elismerésekből – mellett van-e valami különleges, ami még hiányzik az életéből?

 

- Ahogy említettem nálunk, a zenei általánosban annak idején heti hét énekóránk volt. A ma iskolásainak csak egy jut. A vágyam az lenne, hogy énekóráktól függetlenül az iskolákban naponta énekeljenek legalább öt percet! Azt hiszem ez nem sok és talán megvalósítható!

(sztorma(HCJD)

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?